Madarak a kertben

Kerti rozsdafarkú  (Phoenicurus phoenicurus) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

Tavasszal egész Európában megtalálható, Belső-Afrikáig és Dél-Perzsiáig vándorol.

 

Hossza 14 centiméter, a szárny fesztávolsága 20-24 centiméter, farkhossza 11-19 centiméter. Az öreg hím homloka, fejoldala és torka fekete, míg többi felsőrészei hamuszürkék; melle, oldalai és farka, a két középső barna farktoll kivételével, élénk rozsdavörösek; fejének a homlok fölötti előrésze, valamint a test alsó részének közepe fehér. A hím és a tojó külseje eltérő.

A hím

és a tojó

Életmódja

Rovarokkal táplálkozik.

Szaporodása

Parkokban, ártéri erdőkben, gyümölcsösökben és kertekben rakja le 5-7 világoskék tojását. Mindkét szülő részt vesz az utódgondozásban.

A tojásai

és 5 napos fiókái

Kárpát-medencei előfordulása

Rendszeres fészkelő. Vonuló, március végén vagy április elején jelenik meg. Szeptember végén vagy október elején ismét elhagyja a területet. Gyakori, de csak az alacsonyabb fekvésű vidékeken.

Védettsége

Magyarországon védett. Pénzbeli értéke: 50 000 Ft.

 

Vörösbegy  (Erithacus rubecula) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.

Egy, a The Times által támogatott szavazással 1960-ban az Egyesült Királyság nem hivatalos nemzeti madarává választották.^[1] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1996-ban „Az év madarává” választotta.

A vörösbegy vagy más néven csipkemadár erdők, bokrosok madara. Lágy éneke az alkonyati órákban is felcsendül. Kemény teleken a házak mellé húzódik, ahol etethető főtt sárgarépával is. Rovarevő, ősszel bogyót fogyaszt. Védett madarunk, eszmei értéke: 10 000 Ft.

Előfordulása

Európában a földközi-tengeri partvidék és Észak-Skandinávia egyes részeinek kivételével megtalálható. Az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken és Észak-Afrika egyes részein is. Kelet felé Közép-Oroszországig, Törökországig és Iránig.

 

Megjelenés

Hossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 26 cm és testtömege körülbelül 19,5 gramm. Tollazata hátán barna, hasán fehér, begye, mint ahogy neve is mondja, vörös.

A felnőtt

és a fiatal példány

Életmódja

Hazánkban a domb-, és hegyvidékek madara, gyakori fészkelő a dús aljnövényzetű, bokros aljú lomb-, vegyes-, és fenyőerdőkben, de a fás kertekben is megtelepszik. Viszonylag hosszú csüdje a felborzolt avaron való lépegetésben segíti. Halk füttymotívumokkal induló erőteljes, trillázással véget érő éneke a legkorábban - már március második felében - felhangzó madárdalok közé tartozik. Békés természetű madár, de a revírjére tévedő betolakodókkal szemben agresszíven viselkedhet. A költési időszakon kívül többnyire magányosan él.

Táplálékát leginkább a talajon keresi. Vékony, hegyes, tipikus rovarevő csőre van. Ezzel fog rovarokat, férgeket. Különösen a tavaszi és az őszi vonulás idején azonban sok bogyót is eszik, az áttelelők pedig rájárnak az etetőkre.

Általában néhány évet él, de a legidősebb példány elérte a 13. évét.

Szaporodása

Egy évesen éri el az ivarérettségét, áprilistól júliusig költ évente kétszer. A tojó 5–7 tojást rak, melyen 13–14 nap kotlik, ekkor a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak 12–15 nap múlva repülnek ki.

Fészek tojásokkal

és kikelt fiókák

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő.

Széncinege, sokszor becézően széncinke (Parus major) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben a többi cinkével együtt, majd 2011-ben önállóan „az év madarává” választotta.

Előfordulása

A széncinege alapvetően eurázsiai madárfaj. Gyakorlatilag egész Európa területén találkozhatunk vele, de a mediterrán Észak-Afrikában és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Ázsiában Oroszországtól Japánig és Kínától Indiáig hatalmas területen él. Egyedül a különösen hideg és a sivatagos övezeteket kerüli.

Megjelenése

Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.

A kelet-ázsiai széncinegék háta zöld, hasuk fakósárga vagy fehér, míg Dél-Ázsiában szürke háttal és fehér hassal tündökölnek. A hím némileg nagyobb a tojónál, átlagos testtömege 16-22 gramm, míg az utóbbiak 14-20 grammot nyomnak. A széncinege 14 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 22 centiméter.

A hím

és a tojó

Életmódja

Megismerhetjük a „nyitnikék” és „tí-cső” kiáltásairól, díszes tollazatáról ezt a mindenevő madarat. Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék, poloskák és hernyók szerepelnek. Azonban időnként képesek hibernáló denevéreket^[2], más, kisebb énekesmadarakat is (pl. zsezsék vagy sármányok) elejteni^[3], sőt, elhullott patás állatok maradványait is előszeretettel fogyasztják. A nagyobb vagy keményebb falatokat karmos lábukkal a fákhoz szorítják, erős, hegyes csőrükkel feldarabolják és lenyelik (akár a fákból is kiszedik a hernyókat, petéket). Télen főképp az olajos magvakat fogyasztják. Ebben a hideg évszakban gyakran kóborol táplálékkeresés közben. Ilyenkor akár más madarakkal (pl. kék cinege, őszapó^[3]) is csapatokba verődik. Amikor kitavaszodik, a tojó szűk nyílású odút keres a fán, majd abba rakja 8-14 tojását. A fészeklakó fiókáknak mind a két szülő gondját viseli. Állandó madarunk, így segíthetünk neki madáretető kirakásával. (Kenyér hozzáadása annak élesztőanyag tartalma miatt tilos.)

Szaporodása

A széncinege erdőkben, parkokban, kertekben fészkel különféle faodvakban, de előszeretettel veszi igénybe a mesterséges fészekodúkat is. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészeképítményt hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészke körül territoriális, területét énekelve védi a betolakodókkal szemben.

Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron. A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben mindkét szülő felváltva részt vesz. A fészeklakó utódokat szintén a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap múltán repülnek ki.

Tojásai

fiókája

és egy idősebb példány

Kárpát-medencei előfordulása

Az egész Kárpát-medencében gyakorinak mondható.

Magyarországon az állomány az Északi-középhegységben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 1 050 000–1 350 000 fészkelőterritórium található.

Védettsége

Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 25 000 forint. 2011-ben az év madarának választották.